"Arra voltunk kíváncsiak, hogy Orbán Viktor mint center mennyire tekinti játékát barátságos mérkőzésnek, kiket tart védőknek, és milyen védőfelszereléseket alkalmaz az ütközethez. Kérdéseinkre Varga Áron, a Policy Solutions politikai elemzője válaszolt."

Cigányemlítések intra muros. Cigányság-tematika a Horthy-korszak parlamentjében.

A Criticai Lapok októberi száma 385 Ft-ért kapható.

Megjelent a Múltunk legújabb száma!

A szám tartalomjegyzéke rövid ismertetőkkel

Szentandrássy István (1957) festményeivel és grafikáival

A folyóirat Budapesten és vidéken megvásárolható a Hírker és a Lapker Rt. pavilonjaiban, valamint a VI. Andrássy út 45. és a XIII. Váci út 19. szám alatti fővárosi könyvesboltokban, továbbá naponta 9 és 14 óra között a kiadóhivatalban, ahol régi lapszámok is kaphatók Vidéken a szerkesztőség levélcímén is megrendelhető. A folyóirat ára 350 Ft, előfizetői ára: 240 Ft Előfizethető a 11784009-20300027 számú OTP-számlán Előfizetés egy évre 2880 Ft., fél évre 1440 Ft

"A konferencia résztvevői nem tudták leplezni azt a véleményüket, – nyilván nem is akarták, - hogy az un. „médiaalkotmány” és médiatörvény parlamenti elfogadásával és az azóta gyors egymásutánban bekövetkező események kilátástalanul reménytelen helyzetbe vitték a közszolgálati médiát."

Június 16-án a MÚOSZ székházában szervezték meg „A magyar közmédia küldetése és lehetőségei” címmel azt a közéleti szakmai konferenciát, amelyen jeles szakemberek mondták el higgadt, érvelő, tárgyszerű véleményüket a közmédia jelenlegi helyzetéről.

Egyetlen honlap megrengette az Obama-kormányt. Az új típusú média több százezer diplomáciai üzenet kalózmásolatát hozta nyilvánosságra 2010. november 28-án három nagy példányszámú napilap együttműködésével.

Az amerikaiak erőteljesen reagáltak. Bármi lesz is a sorsa a WikiLeaks-nek, semmi sem akadályozhatja meg többé az ilyen típusú kiszivárogtatásokat (angolul: leaks).

Az 1913 júniusában másodszor is miniszterelnökké kinevezett Tisza István parlamenti bemutatkozó beszédében jelezte, hogy kormánya dűlőre akar jutni a sajtóra vonatkozó szabályozás akkor már másfél évtizede húzódó reformjával. Fő problémaként a féktelenség terjedését és a jogi bizonytalanságokat említette, de e kérdéseket a „sajtószabadság lényegének érintése nélkül” ígérte meg rendezni.

Setét Jenő beszéde Gyöngyöspatáról 2011 áprilisában hangzott el, a Belügyminisztérium előtti tiltakozáson.

"Az előbb azt hallhattuk, hogy védjük meg a gyöngyöspatai romákat. Én mást mondok: Védjük meg magunkat! Minden jelenlevőt, minden magyar állampolgárt!"

Minden a munkával kezdődött. A Biblia szerint még az úr is hat napi munkával teremtette a világot – nem egyetlen gombnyomással, mint a videojátékokon szokás - , s olyan keményen dolgozott, hogy a hetedik napon meg kellett pihennie a munkája után. A középkor szociális lázadói a munkán keresztül fejezték ki a társadalmi igazságtalanságokat. "Amikor Ádám ásott és Éva font, a nemes úr akkor hova osont?", kérdezték, s e kérdés évszázadokon át gyújtó hatású volt a szegény emberek körében. Természetesen a munkával kezdődött a munkásmozgalom is, a dolgozó emberek bérharcával, saját filléreikből fenntartott betegpénztárával, olvasókörével és szakszervezetével, s nem államilag osztogatott segélyekkel. Az igazi szocialisták mindig megvetették az egyéni jótékonyságot, nem adakozással, hanem törvényekkel és a rendszer megváltoztatásával akarták felszámolni a dolgozó emberek szegénységét és jogfosztottságát.

Az autonómia a polgárok kisebb vagy nagyobb létszámú, valamilyen közös adottság – nemzetiség, közös cél vagy érdek, ideológia vagy vallás – mentén önszerveződéssel létrejött közösségeinek sajátja. Mibenlétét és működését a hatályos állami törvények és az ezek keretei között megalkotott saját szabályaik határozzák meg, s ehhez függetlenségüket nem, vagy csak részben korlátozó anyagi eszközökkel rendelkeznek.

Az Ellenszék kérdésére Boros Tamás, a Policy Solutions igazgatója válaszol

Az Ellenszék kérdése: Bajnai Gordon markáns véleménynyilvánítása az Orbán-kormánnyal leválásának érdekében megosztotta az elemzők többségét. Egyesek biztosra veszik az ex-kormányfő politikai visszatérését, mások viszont úgy vélik, az időzítés nem feltétlen erre utal. Ön szerint melyik lehet az igazság? Bajnai Gordon lehet a demokratikus ellenzék várva várt vezéralakja?

Tripla bóvlis világbajnok országunkban olyan 1.500milliárdos megszorítást hajt végre 2012-ben világszám kormányunk, hogy „Bokros Lajos hátizsákja kutya füle volt ahhoz képest”. De ismerős, ki is mondta ezt? Ja igen, ezt pár éve Koki Sallerovics Tockosov mondta az ő népének. Akkor még ezrek lesték csorgó nyállal minden hazugságát. Ma már inkább a hátsó kijáratokat és a titkos alagutakat kedveli a hős Spirituális Vezető. Mert amióta átvették az ország vezetését az igazmagyar országmentő keresztény nemzeti polgári erők, azóta nem a gazdaság motorja pörög, hanem csak Puli bácsi. Ő, mint a kormányzás motorja maximális fordulaton berreg. A gazdaság motorjában viszont alig van üzemanyag, kevés benne az olaj is, alig keni valami a gépezetet. A négyből már csak egy henger jár. A tripla bóvli hűen tükrözi az elmúlt közel két év kormányzati tehetségét. Úgy vágta haza a Fidesz a gazdaságunkat, hogy semmilyen gazdasági mutatónk nem lett jobb. Csak rosszabb. Nem kicsit, nagyon. Emellett viszont még gatyára is vetkőztették a magyar embereket, és ruháikat az oligarchákra adták. Továbbra sincs pénz az országban semmi hasznosra, csak az elvtársak szponzorálására. De arra továbbra is van bőséggel.

Abban semmi meglepő nincs, hogy az LMP politikusai nem kívánnak egy színpadon állni a politikai osztály más szereplőivel, legyenek azok a legnagyobb demokrata ellenzéki pártként számon tartott MSZP vagy a nemrégiben alakult, a parlamenti küszöb magasságában „mozgó” Demokratikus Koalíció. Döntésük racionális, bár nehezen fogadható el

Olaf Cramme a londoni székhelyű nemzetközi "think tank", a Policy Network igazgatója. Tagja a Lisbon Council for Economic Competitiveness and Social Renewal nevű intézet tanácsának, amely az európai versenyképességgel és szociális megújulással foglalkozik. Alapítója és elnökhelyettese a berlini székhelyű Das Progressive Zentrum kutató intézetnek. Olaf Cramme korábban politika tudományt adott elő a London Metropolitan University-n, és a parlamentarizmust kutatta az angol alsóházban. Az Európai Unió és az európai szociális demokráciák ismert és sokat publikáló szakértője.

A 2007–2008-as globális pénzügyi válság számos kárt okozott, kezdve az állandósuló kibocsátási veszteségektől, a messzire mutató társadalmi utóhatásokon át egészen a közpénzügyek siralmas állapotáig. Manapság sokan attól félnek, hogy a következő áldozat a demokrácia és a képviselet lesz.

3. rész

A politikai hatalombeli részvétel különböző intézményekben valósul meg: a törvényhozó és végrehajtó hatalom keretében, a pártokban, az érdekvédelmi szervezetekben. A nemzetközi szakirodalom a nők parlamenti részvételét esélyegyenlőségi mérceként jegyzi a politikai döntéshozatali folyamatokban, ez ugyanis magas korrelációt mutat az egyéb politikai szervezetek vezetésében elért pozíciókkal. Tükrözi a pártok nőpolitikáját, a pártok és a választók esélyegyenlőség iránti elkötelezettségét és a nők politikai aktivitását.

2.rész

A politikai hatalombeli részvétel különböző intézményekben valósul meg: a törvényhozó és végrehajtó hatalom keretében, a pártokban, az érdekvédelmi szervezetekben. A nemzetközi szakirodalom a nők parlamenti részvételét esélyegyenlőségi mérceként jegyzi a politikai döntéshozatali folyamatokban, ez ugyanis magas korrelációt mutat az egyéb politikai szervezetek vezetésében elért pozíciókkal. Tükrözi a pártok nőpolitikáját, a pártok és a választók esélyegyenlőség iránti elkötelezettségét és a nők politikai aktivitását.

Tom Waits – Georg Büchner: Woyzeck - Katona József Színház

Meglepetéssel kezdődik az a Woyzeck-előadás, amelyet műsorára tűzött a Katona József Színház. A közönség tudja, nem az eredeti Büchner-drámát, hanem annak Tom Waits zenéjével ötvözött változatát játsszák. Ám váratlanul éri, hogy egyszer csak angolul szólal meg az első dal. Lehet egy darabig latolgatni, nem csak afféle „nyitó” effektként használnak-e idegen nyelvet, amelyhez visszatérhet esetleg a finálé, keretbe zárva a közbenső jeleneteket. De csakhamar nyilvánvaló lesz, hozzá kell szoknia a nézőnek. Anyanyelvi fokon beszélők előnyben (még szerencse, hogy globalizálódó világunkban az angol a minálunk is elterjedt „második” nyelv). Aki nem egészen perfekt, az fordítgatja magában. Aki egyáltalán nem beszéli, az csak a színpad felett megjelenő(Szálinger Balázs magyarította) szöveget olvasgathatja. Amivel fontos pillanatokat veszíthet az előadásból. Nem öröm.

"S itt lép a képbe a mindennapi ember, aki megteheti ugyan, hogy kevesebb figyelmet szentel ennek a művészetnek, mint az utcai kutyaszarnak, de végső soron neki kell megtermelnie mindazokat a szellemi és anyagi javakat, amelyek az ilyen célokra kifizetett pénzösszegek vásárlóértékének fedezetéül szolgálnak."

Elliot Aronson: Életem és a szociálpszichológia Ab Ovo, 2010

Mindazok, akik az 1970–1980-as évek fordulóján jártak a budapesti bölcsészkar népművelés vagy pedagógia szakára talán emlékeznek még arra a robbanásszerű intellektuális és érzelmi hatásra, amit a már akkor is világhírű Elliot Aronson A társas lény című könyve váltott ki generációnk egyes csoportjaiból. A mi évfolyamunk a Társadalomlélektan nevű tárgy tankönyveként vizsgázott az 1978-as verzióból. Bennünket akkor egyszerre ragadott meg a személyiség és a szemlélet, az egész élet-narráció a maga összetéveszthetetlenül egyéni és egyetemesen igaz módján.

A név tűnt ismerősnek, ezért még egyszer visszalapoztam az újságban a baleseti és rendőrségi hírekhez, s újra elolvastam a közleményt. Idén már ez volt a kilencvenharmadik kihűléses fagyhalál. Döbbenet. Mi lesz még januárban?! Nem is mutatta még ki igazán a foga fehérjét a tél.

Elbeszélés

Pár nap múlva a szomszédok a csodájára jártak az ezüstmetál, légkondicionált Chevrolet Aveónak. Kiss minden szabadidejében féltő gonddal tisztogatta. Esti tévénézés közben is rá-ránézett. Hétvégeken Kissék kirándulni mentek vele. A júliusi forróságban jó szolgálatot tett a légkondicionáló. De az első havi fizetőrészlet huszonnégyezer forintról érkezett. Kiss bement az autószalonba.

A Z-könyvek sorozatában megjelent Salamon Ernő-válogatott kötet (Didergető) előszava

Salamon Ernő első verseskönyve 1937-ben jelent meg, Gyönyörű sors címmel, Marosvásárhelyen. A költőt Gaál Gábor köszönti a Korunkban: „A szegénység átpoétizálása – vajon nem paradox ez a kifejezés? Lehet poétikus a szegénység? Lehet szép a nyomor, a tömeglakás, az étlenség, a tüdőbaj? Szépség és szegénység vajon nem zárják ki egymást, vagy ha egybe is fonódnak valami bravúrban, a szépség nem a szegénység őszinteségének árán valósul meg? Nem semmisül meg a nyomor valódisága, ha a szép illuminációi közé emelkedik? A kérdés jogosult.

Interjú az Erdélyi Riport 2011/26. számából.

„A harmadik köztársaság egy rosszul működő demokrácia, mi ebből szeretnénk egy jól működőt építeni” – fogalmazott lapunknak ISTVÁNFFY ANDRÁS, a párttá szerveződő Negyedik Köztársaságot! (4K!) mozgalom koordinátora, akivel Budapesten beszélgetett munkatársunk, Tasnádi-Sáhy Péter.

Beszélgetés Rába Rolanddal

1998-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Zsámbéki Gábor osztályában. Innen a Katona József Színházhoz került, majd 2002-től 2008-ig a Krétakör Színház színésze. 2007-ben Jászai Mari-díjat kapott. Jelenleg a Nemzeti Színház tagja, ahol három rendezése látható, s több szerepet is játszik. Filmes munkáiért nemrég megkapta a Fehér György-díjat. Jövőre többek közt Molière Fösvényét rendezi, és Bagossy Lászlóval színészosztályt indít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Szeret dolgozni, ám nem szereti, ha dolgozni kell. És fordítva: nem szeret dolgozni, ám ha dolgozik, azt csak teljes intenzitással és erőbedobással képes tenni. Igazi színházi ember, akivel bármiről is beszélgettem, majd’ mindig a Krétakörnél lyukadtunk ki.

Beszélgetés Rába Rolanddal

1998-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Zsámbéki Gábor osztályában. Innen a Katona József Színházhoz került, majd 2002-től 2008-ig a Krétakör Színház színésze. 2007-ben Jászai Mari-díjat kapott. Jelenleg a Nemzeti Színház tagja, ahol három rendezése látható, s több szerepet is játszik. Filmes munkáiért nemrég megkapta a Fehér György-díjat. Jövőre többek közt Molière Fösvényét rendezi, és Bagossy Lászlóval színészosztályt indít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Szeret dolgozni, ám nem szereti, ha dolgozni kell. És fordítva: nem szeret dolgozni, ám ha dolgozik, azt csak teljes intenzitással és erőbedobással képes tenni. Igazi színházi ember, akivel bármiről is beszélgettem, majd’ mindig a Krétakörnél lyukadtunk ki.

Mi lenne, ha eltűnne az Északi-sark? Jól néznénk ki! Régi jó ismerősünk, annyi mindent éltünk át együtt. Már iskoláskorunkban is élvezettel számítgattuk és rajzoltuk meg körzővel, vonalzóval a helyét.

Ha végre megvolt, jöhetett a Rák- és a Baktérítő, az Egyenlítő; a szélrózsa és az égtájak. A kozmosz mértani elemei segítettek eligazodni a földrajz aggasztó világában. A világ tengelye, a sarkok a maguk elvontságában is meghatározták magát a földgolyót, és olyan szilárd eleganciát adtak neki, mint a tógának a ráncait rögzítő díszítő melltű.

A klímaváltozásról jelenleg évente rendez az ENSZ csúcsértekezletet – eredetileg ez azt jelentette, hogy az ENSZ tagországok a legmagasabb szinten képviseltetik magukat. Az idei rendezvényre a legjelentősebb országok állam-és kormányfői viszont már nem jöttek el – így a november 29 és december 10 között zajló cancun-i csúcs, hasonlóan a tavalyi koppenhágai csúcshoz, nem hozott érdemi előrelépést.

Fontos kiemelni, hogy a klímacsúcson ma már nem arról vitáznak, hogy van-e, lesz-e felmelegedés – ez a kérdés mára egyértelműen eldőlt – hanem arról, hogy jó lenne azt 2° C fok alatt tartani.

Az iszap mély mocsárba süllyedt. Kivenni onnan senki sem akarta. Ott feküdt évtizedeken át. Nyomasztotta, hogy nincsen semmi haszna. Értékes anyagait, nehézfémeit senki sem akarta kinyerni. Pedig a nagy háború után, amikor minden érték felborult, még lehetett tudni, hogy miért helyezték el ott az iszapot, amelyet színéről vörösiszapnak neveztek el, a hatalmas depóniákba.

Az elmúlt évek globális kapitalista válsága gazdag és szegény országokban egyaránt tiltakozásokhoz, felkelésekhez, sőt forradalmakhoz vezetett. A politikai konfliktus kifejeződésének formáját számos tényező alakította, többek között a válság helyi természete. Az Egyesült Államokban például a költségvetési megszorítások és a közalkalmazottak kollektívalku-jogai ellen irányuló támadásokra 2011 elején számos államban tiltakozásokkal reagáltak a tömegek, elsősorban Wisconsinban, ahol százezrek vonultak az utcára, és az állam kormányzati épületét foglalták el.

Miközben a kapitalizmus a harmincas évek óta a legsúlyosabb válságát éli át, a legjelentősebb baloldali pártok mintha zavarukban megnémultak volna. Legfeljebb a rendszer toldozását-foldozását ígérik. Leggyakrabban felelősségérzetüket bizonygatják, s maguk is liberális fogantatású tisztogatást ajánlgatnak. Meddig folytatódhat még ez a politikai játszadozás, miközben egyre magasabbra csapnak a társadalmi felháborodás hullámai?

"Ha Obama továbbra sem veszi fel a kesztyűt, az amerikai állam szociális szerepe hamarosan nem lesz más, mint egy kádban fekvő hulla."

Az amerikai államadósság csökkentéséről szóló vita, mely szembeállítja egymással Barack Obama elnököt és a Kongresszus republikánus többségét, elfedi a lényeget: ellenfelei zsarolásának engedve Obama már előre, minden ellenvetés nélkül beleegyezett abba, hogy a következő tíz év költségvetési megtakarításainak több mint háromnegyede, mintegy 3000 milliárd dollár a szociális kiadások csökkentéséből származzon. Az amerikai jobboldal akár meg is elégedhetne ezzel a győzelemmel, csakhogy mindig többet akarnak. Mindent akarnak.

Bányai György beszélgetése Ladányi Jánossal

Nemrég jelent meg Ladányi János tízedik könyve, benne mintegy hetven, 1974-2010 között, kisebb részben szerzőtársakkal közösen írt tanulmánya. Az elsősorban szociálpolitikával, szociális, etnikai és települési egyenlőtlenségekkel foglalkozó kutató a társadalmi hátrányok kialakulásának okait vizsgálja, s azok mind erősebb összekapcsolódására hívja fel a figyelmet. A végképp leszakadókkal szembeni különböző természetű előítéletekről, ellenséges véleményekről is beszélgetett a Corvinus Egyetem Szociológia és Társadalompolitika Intézetének professzorával Bányai György. S arról is, hogy vajon a szegények vagy a magasabb státusúak részesülnek-e évtizedek óta – napjainkban is - nagyobb mértékben a társadalmi juttatásokból?

Neoliberalizmus és büntetés a XXI. század hajnalán

A neocon büntető- és szociálpolitika - azaz a zéró tolerancia és a szegénység kriminalizálása - változatlanul tombol. Miért? Mert a gazdasági deregulációról szóló „washingtoni konszenzus" és a szociális védőháló szűkítése immár magába foglalja a bűnelkövetés büntető kontrollját, s mert a piac „láthatatlan keze" feltételezi és szükségessé teszi a büntető állam „vasöklét". Tíz év kiterjesztett vizsgálatai arra is rámutatnak: már nem csupán büntetőpolitikáról és kriminológiáról van szó, hanem egy új, általános politikai vonal kialakulásáról.

A VV4-ben megjelenített kulturális tartalmakról és értékrendről

Véget ért a Való Világ negyedik szériája. A kereskedelmi televíziózás olyan szimbolikus műfajáról beszélünk, amely ma Magyarországon alkalmanként 1,5–2,5 millió nézőt képes a képernyők elé ültetni, így – az elmaradhatatlan értelmiségi sirámoktól nem zavartatva – a Barátok közttel és a Fókusszal felváltva vezette a nézettségi rangsort. Számtalan cikk elemezte már a reality műsortípusok sikerét – aminek a kulcsa nem is a kukkolási vágy kielégítése, hanem az, hogy a hétköznapi életviszonyokra, emberek közötti kapcsolatokra reflektál, azonosulási lehetőségeket kínál, illetve kielégíti az alapvető emberi dráma- és pletykaszükségletet, és nem utolsósorban alkalmat ad a társadalmi normáink átértékelésére vagy megerősítésére.

"Jogos a kérdés: mennyire készíti fel az iskola a gyerekeket és fiatalokat arra,hogy képesek legyenek saját vélemény kialakítására, vagy arra, hogy tudatában legyenek a hiányának, ha ez az eset forog fenn. Még kritikusabban fogalmazva: szerepel-e egyáltalán az iskolai nevelési célkitűzések sorában a saját vélemény kialakításának igényére való nevelés?"

Amikor a közélet politikailag oly mértékben polarizált, mint nálunk mostanában, különös élességgel és felelősséggel vetődik fel a közoktatás társadalomformáló szerepe. Aki akár csak röpke pillantás erejéig tekint bele a neveléstörténetbe, annak a számára is evidencia, hogy az oktatás és a nevelés, azaz a felnövekvő generációk felkészítése a felnőtt lét különféle szerepeire a mindenkori társadalom uralkodó erőinek érdekei és értékei szerint történik.

Tudósítás oktatáspolitikai vitaestről

Október 6-án a Politikatörténeti Alapítvány és az Egyenlítő folyóirat Knausz Imre: Műveltség és motiváció a közoktatásban című írása alapján nyilvános vitát tartott Új oktatáspolitikai alapfelvetés felé címmel.

Ez az írás adalékokkal kíván szolgálni egy majdani épkézláb oktatáspolitika alapvetéséhez. Semmilyen módon nem reflektál a mai magyar kormányzat politikájára.

Ma a közoktatás-politikában nem történik és nem is várható más, mint amit a forráselvonás könyörtelen logikája diktál. A politika mai alakítói - e látószög természetes következményeként - felvetni sem képesek a kor legsúlyosabb kérdéseit, nemhogy választ adnának rájuk. De éppen ezért fontos, hogy a mai kocsmán túllépve elkezdjünk gondolkodni. Az alábbi hosszú fejtegetés logikája röviden is összefoglalható: (1) a demokrácia művelt polgárokat feltételez, (2) a műveltségnek ma nincs tekintélye és kevés embernek fontos, (3) a közoktatás-politika középpontjába a tanulási motivációt kell állítani.

2008 óta egyfolytában szigorítják a rokkantnyugdíjra való jogosultság megítélését. Tömegével küldenek vissza csökkent munkaképességű embereket arra a munkaerőpiacra, ahol az egészségesek sem találnak munkát.

Az egészségcsökkenés elbírálásánál szinte zavartalan a korrupció, ami azt a gyanút kelti, hogy betegeket kizárnak az ellátásból, de sokan továbbra is el tudják intézni, hogy megkapják, noha egészségesek. Van, aki szerint a hátrányos helyzetű térségekből el kell vándorolni, mert ahol nem éri meg befektetni, oda nem megy befektető, és sohasem lesz piaci munkalehetőség. Mások szerint a társadalomnak kötelessége gondoskodnia az emberekről – de úgy, hogy mindenkiből kihozza a maximumot. A feltételek és ellenszolgáltatás nélkül folyósított biztos segély ugyanis megfoszt a fejlődés lehetőségétől, a munkátlanság pedig beteggé tesz.

2008 óta egyfolytában szigorítják a rokkantnyugdíjra való jogosultság megítélését. Tömegével küldenek vissza csökkent munkaképességű embereket arra a munkaerőpiacra, ahol az egészségesek sem találnak munkát.

Az egészségcsökkenés elbírálásánál szinte zavartalan a korrupció, ami azt a gyanút kelti, hogy betegeket kizárnak az ellátásból, de sokan továbbra is el tudják intézni, hogy megkapják, noha egészségesek. Van, aki szerint a hátrányos helyzetű térségekből el kell vándorolni, mert ahol nem éri meg befektetni, oda nem megy befektető, és sohasem lesz piaci munkalehetőség. Mások szerint a társadalomnak kötelessége gondoskodnia az emberekről – de úgy, hogy mindenkiből kihozza a maximumot. A feltételek és ellenszolgáltatás nélkül folyósított biztos segély ugyanis megfoszt a fejlődés lehetőségétől, a munkátlanság pedig beteggé tesz.

A francia közegészségügyi rendszerről

Az egészségügyi helyzetről szóló három cikk olvastán „déjá vu” érzésünk van és nem véletlenül: az egészségügyi rendszer szétzilálása nálunk előbbre jár, mint Franciaországban. Sőt, minden jel szerint ott a nálunk már kipróbált módszert próbálják majd alkalmazni. E tekintetben is az ismert kelet-európai szólás látszik megvalósulni („our present is your future”). Igaz, nálunk nem volt tömeges és erőteljes ellenállás, amelynek hatását nehéz előre megjósolni. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy mindazok már ugrásra készen állnak, akik a közegészségügy romjain akarnak majd meggazdagodni.

Kína: hatalom és a stabilitás egyidőben?

Tokió – és nem Peking – volt az, amely február elején napvilágra hozta a nagy hírt: 2010-ben Kína lett a világ második legnagyobb gazdasága megelőzve Japánt. A nem túlzott szerénységükről híres kínai vezetők azonban a diadalittasságnak a legkisebb jelét sem mutatják. A Középbirodalom továbbra is meg kívánja őrizni a „fejlődő ország és feltörekvő nagyhatalom” (a developing country, a rising superpower) státusát, amivel – különösen a nemzetközi porondon – különböző szinteken játszhat.

Polányi Károly, híres magyar gazdaságfilozófus egyik legfontosabb tézise szerint a gazdasági-társadalmi rendszer alakulását egyfajta kettős mozgás jellemzi.

Ennek lényege, hogy a globális kapitalista gazdaságban a nyers piaci logika túlzott érvényesülése a társadalmi szövet szétrombolásának irányába hat, és ezáltal beindít egy spontán ellenmozgást a társadalom részéről, amely igyekszik megvédeni magát a gazdasági rendszer elnyomásától. De vajon mennyire alkalmazható ez az elmélet a mai Magyarországra?

A Facebook mára több mint egyszerű közösségi platform, üzleti döntéshozók is egyértelműen szemet vetettek rá.

Az online piac (web 2.0 és 3.0) a rendhagyó, költséghatékony social marketingben és e-kereskedelemben hihetetlen kitörési lehetőségeket rejt magában. A „dotcom lufi” kipukkanása óta az online piac újra egy nagyobb „boom” előtt áll. Kérdés, milyen „áron”?

Szántai Lajos szerint Jézus középső, „titkos” neve Kerecsen volt – ahonnan szerinte a karácsony szavunk ered, Kovács Magyar András pedig biztos abban, hogy a megváltó hajdanán Nagyvárad mellett élt, de Székelyföldön is járt....

tegnapi példázat - mai magyarázat

„Az ágyú amely hirtelen letépi kötelékeit, valami természetfölötti állattá alakul át. A gép rémmé változik…Mert le lehet csendesíteni a dögöt, feltartóztatni a bikát, megbűvölni a kígyót, megijeszteni a tigrist, megszelídíteni az oroszlánt; de ezzel a rémmel, az elszabadult ágyúval szemben nincs segítség. Nem lehet megölni, hiszen halott… Az ágyú ide-oda gördült a fedélközön. Mintha az Apokalipszis megelevenedett szekere lett volna. ..Az elszabadult ágyú minden megmozdulása közelebb vitte a hajót a pusztuláshoz. Még néhány pillanat, és a hajótörés elkerülhetetlen lesz”.

Mindeközben a zapatista gyalogol. Gyalogol és kérdez. Lassan, de halad. Egy lépést előre, kettőt hátra. Elveti a magokat, tanítja gyermekeit, figyel. Beszél, cselekszik, meghallgat. Mosolyog, énekel a földeken. Mitől alapjaiban más a Zapatista Autonómia, mint az uralkodó kultúra által nap mint nap újratermelt társadalom-politikai berendezkedéseink? Működik ez a nagyon más? És ha igen, mitől?

„Az etikának másik helyre van szüksége, ahol gyökeret ereszthet és virágozhat. És ez a másik hely alul és balra található, ott ahol megszületett a másik politika, ott ahol a szó hozzá van csomózva az élethez, és az élet összefüggő eseményekből áll, sem nagyokból, sem kicsikből, hanem az alul lévők mindennapi tevékenységeiből. Ez az a másik po­litika, amely a föld alatt születik meg, hogy ott is maradjon, a politika, amely nem keres lépcsőket, hogy feljebb jusson, de hidakat és hajókat keres, hogy eljusson másokhoz, és másik világot teremtsen minden alul lévő között. Ez a poli­tika etikus, és csak ez lehet az." Raul Zibechi (Revista Rebeldía, No. 77. 54)

szegény cigány és nem cigány családok megélhetési stratégiái

Az alábbi cikkünkben egy nemrégiben elkészült, az OTKA által támogatott1 kutatás eredményeinek egy részét tesszük közzé. A kutatást az a megfontolás vezérelte, hogy többet tudjunk meg a szegénységben, és különösképp a mélyszegénységben, kirekesztettségben élők megélhetési módozatairól, valamint arról, hogy mi különbözteti meg a látszólag azonos helyzetből induló – hasonló iskolázottságú, azonos helyen élő – szegény háztartásokat a szegénységet elkerülőktől. Alábbi cikkünkben azt mutatjuk be, hogy milyen jövedelemtípusokhoz férnek hozzá e családok, és hogy hogyan küzdenek meg a szegénységgel. Feltett ük azt a provokatív kérdést, hogy vajon fellelhetőek-e etnikus vonások a megélhetés biztosításában, vannak-e a romákra vagy a romák bizonyos csoportjaira jellemző megélhetési módozatok. A cikk folytatásaképp megjelenő későbbi írásunkban kutatásunk másik alapkérdését feszegetjük: milyen szerepet játszik a családok kapcsolati hálójának mérete és jellege a megélhetésben.

szegény cigány és nem cigány családok megélhetési stratégiái

Az alábbi cikkünkben egy nemrégiben elkészült, az OTKA által támogatott1 kutatás eredményeinek egy részét tesszük közzé. A kutatást az a megfontolás vezérelte, hogy többet tudjunk meg a szegénységben, és különösképp a mélyszegénységben, kirekesztettségben élők megélhetési módozatairól, valamint arról, hogy mi különbözteti meg a látszólag azonos helyzetből induló – hasonló iskolázottságú, azonos helyen élő – szegény háztartásokat a szegénységet elkerülőktől. Alábbi cikkünkben azt mutatjuk be, hogy milyen jövedelemtípusokhoz férnek hozzá e családok, és hogy hogyan küzdenek meg a szegénységgel. Feltett ük azt a provokatív kérdést, hogy vajon fellelhetőek-e etnikus vonások a megélhetés biztosításában, vannak-e a romákra vagy a romák bizonyos csoportjaira jellemző megélhetési módozatok. A cikk folytatásaképp megjelenő későbbi írásunkban kutatásunk másik alapkérdését feszegetjük: milyen szerepet játszik a családok kapcsolati hálójának mérete és jellege a megélhetésben.

A bankok üzleti titokra hivatkoznak, így senki sem tudja, igazából kik, miért, hogyan és mekkora összegért üldözik a hitelkárosultakat. Úgy tűnik, a pénzvilág sötét erői halálba kergették a gyermekét egyedül nevelő asszonyt. Mivel sem a kormány, sem a PSZÁF, sem a fogyasztóvédelem, sem más nem alkotott a lakáshitelek kezelésére egyértelmű szabályokat, minden jel szerint esetlegesen zajlanak a késésben lévő ügyletek, szabad kezet kapnak az ellenőrizetlen, legsötétebb praktikák, és gátlástalan, pénzért mindenre képes emberek basáskodnak a hitelkárosultak felett.

2011. a változások éve volt minden tekintetben a hitelezési világban. A kilakoltatási moratórium részlegesen véget ért, már csak a kvótarendszer tartja kordában az árverések és a kilakoltatások számát.

„Az ágyú amely hirtelen letépi kötelékeit, valami természetfölötti állattá alakul át. A gép rémmé változik…Mert le lehet csendesíteni a dögöt, feltartóztatni a bikát, megbűvölni a kígyót, megijeszteni a tigrist, megszelídíteni az oroszlánt; de ezzel a rémmel, az elszabadult ágyúval szemben nincs segítség. Nem lehet megölni, hiszen halott… Az ágyú ide-oda gördült a fedélközön. Mintha az Apokalipszis megelevenedett szekere lett volna. ..Az elszabadult ágyú minden megmozdulása közelebb vitte a hajót a pusztuláshoz. Még néhány pillanat, és a hajótörés elkerülhetetlen lesz”.

"...az első világháborút az nyerte meg, aki utoljára jött rá, hogy elveszítette."

Filmtörténész vagyok. Számomra a film – jelesül a játékfilm – elsősorban társadalomtörténetet hordozó képesemények sorozata. Egy-egy adott alkotásból, bármilyen is az esztétikai színvonala, ki lehet olvasni, mit képzelt, mit gondolt az írója, rendezője a saját koráról. Az első világháború mint kortársi esemény jelentősebb helyet kaphatott volna a tízes évek filmgyártásában, ha az alkotók figyelme jobban a téma felé fordul.

Húsz éve történt a Szovjetunióban

Az 1991. augusztus 18–21. közötti puccs, amely állítólag kétségbeesett kísérlet volt, hogy az elkerülhetetlen felbomlástól megmentse a Szovjetuniót, valójában előkészítette a terepet a robbanásszerű változás, valamint Borisz Jelcin híveinek ultraliberális sokkterápiája előtt. Mi magyarázza vajon e kaland különlegesen kontraproduktív természetét? Egy bizonyos nyugati narratíva az eseményeket valamiféle vadnyugati történetként állítja be, amelynek során gonosz konzervatív kommunisták keltek birokra, s a küzdelemből a jóságos demokraták kerültek ki győztesen. Az erőpróba tétje már annak idején is világosan kirajzolódott: tulajdon és hatalom, miközben Oroszország kinyilvánította saját területei és természeti kincsei feletti szuverenitását. A szovjet „kommunizmus” már akkorra kimúlt és konszenzus jött létre a piacgazdaság kiépítéséről. Mindössze az maradt hátra, hogy a különböző érdekcsoportok alkut kössenek a hirtelen elértéktelenedett örökség ügyében.